Amit a jogosítvány megszerzéséhez tudni kell Elsősegély vizsgafelkészítés Viszgaszabályzat Kezdőlap
Közúti elsősegély vizsga A - B tételei Elsősegély vizsgafeladatok Regisztráció Kapcsolat

3. Betegvizsgálat

Mit takar a betegvizsgálat?

Ahhoz, hogy mérlegelni tudjuk a megfelelő ellátást, először tisztában kell lenni a pontos sérüléssel/sérülésekkel. Ebben a betegvizsgálat lesz segítségünkre, amit közvetlenül a helyszínbiztosítás után kell megkezdeni. Bizonyos helyzetekben előfordulhat, hogy egy életveszélyes sérülés (pl.: artériás vérzés) miatt nincs idő betegvizsgálatra. Ilyenkor először stabilizáljuk a beteg állapotát és csak utána keressünk további sérüléseket!

A sérült állapotának felmérése alapvetően fizikai (tapintás) és szóbeli (kérdezés) tájékozódáson alapul, de fontos információkat kaphatunk a baleset helyszínéből, előzményeiből és mechanizmusából kiindulva is.

A sérült kérdezgetésére nem mindig nyílik lehetőség, mert előfordulhat, hogy nincs magánál, vagy esetleg zavart a tudatállapota. Ilyenkor még nagyobb a jelentősége az alapos fizikai vizsgálatnak, melynek során szisztematikusan végigtapintjuk a sérültet. A betegvizsgálat egy összetett folyamat, mely a baleset fajtájának függvényében esetenként teljesen eltérő lehet. A cél mindig az összes sérülés felismerése.

Hogyan végezzük a sérült- illetve a betegvizsgálatot?

A három legfőbb kérdés, amikre választ kell kapnunk a vizsgálat során:

  1. Eszméletén van-e,

  2. lélegzik-e, illetve

  3. milyen sérülései, panaszai vannak a bajba jutott személynek.

Ha nem egyértelmű, hogy a sérült magánál van-e, először szólítsuk meg hangosan („Üdvözlöm! Jól van? Segíthetek?”), majd válasz hiányában határozottan rázzuk meg a vállait. Eszméletlennek tekinthető az az ember, aki az előző két inger (megszólítás, megrázás) egyikére sem reagál. Ekkor kiáltsunk segítségért, hátha a környezetünkben akad valaki, aki be tud kapcsolódni az ellátásba.

Mivel eszméletlen állapotban fennáll a légzésleállás veszélye, a következő kérdés, hogy vajon életben van-e az illető. Ennek megállapítására szolgál a légzésvizsgálat, melyhez a vastag ruházatot először gomboljuk ki! Ha nincs légúti akadályra utaló jel (pl.: egy fél szendvics a sérült kezében), döntsük hátra az eszméletlen ember fejét és végezzünk hármas érzékelést! A fej hátraszegéséhez helyezzük egyik tenyerünket a homlok és a hajas fejbőr határára, a másik kezünkkel pedig fogjuk meg az állat! (Légúti akadályra utaló jel esetén először nézzünk bele a szájba és a könnyen kivehető idegen testet próbáljuk meg eltávolítani!)

A hármas érzékelés során érzem, látom és hallom a sérült légzését, hiszen fülemet az orra elé helyezve figyelem a mellkas emelkedését tíz másodpercig. Ez alatt az idő alatt két légzést kell érzékelni, ennek hiányában halottnak tekintendő a sérült. Ilyenkor azonnal hívjunk mentőt és kezdjük meg az újraélesztést! Ha van légzés, a légzésleállás veszélye továbbra is fenyeget, ezért minél előbb biztosítsunk a szabad légutakat (lásd később)! Légútbiztosítás előtt azonban még sérüléseket kell keresni!

Manuális betegvizsgálat során eszméletlen sérült esetében elsődlegesen vérzéseket, duzzanatokat, deformitásokat keresünk. Használjunk gumikesztyűt! A vizsgálatot a fejnél kezdjük és innen haladunk lefelé. Először az ujjaink végével tapogassuk át a koponyát, mintha össze akarnánk nyomni a sérült fejét, természetesen óvatosan! Szájból történő vérzés esetén nézzünk be a szájüregbe és próbáljuk meg megtalálni a vérzés forrását! A fej után következik a kulcscsont, szegycsont és a bordák.

A bordákat két oldalról közelítő mozdulatokkal vizsgáljuk végig. A rugalmatlanság utalhat bordasérülésre. A mellkas után következik a medence: két tenyerünket helyezzük a csípőcsont két oldalára és nagyon óvatos, enyhe billentésszerű mozdulatokkal vizsgáljuk meg őket! Végül térjünk ki a végtagokra is! Az egyes végtagokat mindig egyszerre két kézzel, enyhén csavaró és nyomó mozdulatokkal vizsgáljuk!

Egyértelműen eszméletén lévő sérültnél kicsit eltérő a helyzet. Alapvetően itt is két variáció van, zavart, illetve tiszta tudat. Értelemszerűen itt nincs szükség légzésvizsgálatra, annál inkább fontos viszont a megfelelő kommunikáció, hiszen tiszta tudatállapotú sérült esetén alapos kikérdezéssel is tudunk információt gyűjteni.

Zavart tudatállapotú személy esetén kicsit nehezebb a dolgunk, ilyenkor gondoljunk fejsérülésre, illetve próbáljunk meg türelmesen, kitartóan kommunikálni, kérdezgetni. Szembetűnő sérülés esetén is érdemes végigvizsgálni az illetőt, mert előfordulhat, hogy a nagy fájdalom, vagy esetleg a fájdalomérzet csökkenése miatt nem vesz észre saját magán pl. egy rejtett vérzést, törést, zúzódást.

Ehhez azonban el kell nyernünk a sérült bizalmát, mert együttműködés hiányában nem fogjuk tudni megvizsgálni. A test végigtapintása közben tegyünk fel minél több kérdést (egy kis segítség: Mi történt? Hol fáj? Hogyan fáj? Mióta fáj? Mennyire fáj? Tapintásra, mozgatásra fáj-e? Beütötte-e valamijét? Mit érez? Mit csinált a baleset előtt? Van-e másik sérült is? Van-e hányingere? Mit evett, mit ivott? Van-e ismert betegsége? Szed-e gyógyszert?). Eszméletén lévő sérültnél a manuális betegvizsgálat során nem csak elváltozásokat keresünk, de fájdalmat, érzékenységet is. Ha már pontos képünk van a sérült állapotáról és sérüléseiről, hívjunk mentőt (104), majd kezdjük meg az ellátást!


Amit a jogosítvány megszerzéséhez tudni kell